2009. 03. 05.
A közhasznú információ
A tulajdon "szentsége" feltételezi a tulajdonos lehetőségét, ha úgy tetszik jogát arra, hogy legjobb belátása szerint megszabja az általa felhatalmazottak számára a tulajdonosi érdekérvényesítés alapját képező információszolgáltatás rendjét és annak mélységét.
A közhasznú információ ismérvei
- Létrehozásának célja a tulajdonos - az állampolgár - által birtokolt gazdasági erőforrások hatékonyabb működtetése, az ehhez szükséges feltételek megteremtése
- Tartalmi meghatározására - egyéni érdekeinek megfelelően - az erőforrás, vagy erőforrások tulajdonosa jogosult.
- Szabadon hozzáférhető a gazdaság valamennyi szereplője, az állampolgárok teljes köre számára.
- Közvetlen kapcsolat-felvételi lehetőséget biztosít az információk kibocsátói és azok felhasználói között, kiküszöbölhetővé téve az információ-közvetítők korlátozó és torzító hatását.
Amire a közhasznú információ vonatkozhat
1.- Az egyén kizárólagos tulajdonában lévő:
Természeti erőforrásokra, anyagi erőforrásokra, tőkére, az egyén munkaerejére és az egyén által birtokolt tudásra.
2.- Az egyének kisebb, vagy nagyobb csoportjának tulajdonában lévő:
Közös természeti erőforrásokra, közös anyagi erőforrásokra, közös tulajdont képező tőkére, és a közösen birtokolt tudásra.
3.- Az ország valamennyi állampolgárának, a társadalom egészének tulajdonát képező:
Közös természeti erőforrásokra, az anyagi erőforrásokra, a tőkeforrásokra és a történelmi múltban az elődök által felhalmozott információkra, a „közösségi” tudásra, mint erőforrásra.
A közhasznú információk azok az információk, amelyeket a tulajdonos az általa birtokolt erőforrásról - annak mobilizálása, vagy hatékonyabb működtetése érdekében - a gazdaság valamennyi szereplője (a köz) használatára és hasznára felkínál, vállalva így a nyilvános megmérettetést, a versenyt, biztosítva és kiszélesítve egyúttal mások számára is a választás, a döntés és cselekvés szabadságát.
A tulajdonformák és a közhasznú információk „viszonya”
Az első csoportba tartozó tulajdonforma esetében ez a bizonyos „viszony” kristály tisztán látszik, és a piacgazdaság viszonyai között normálisnak nevezhető.
A közhasznú információk létrehozásában való közvetlen érdekeltséget talán jól érzékeltetik a legkülönbözőbb hirdetési újságok, a szabadon elérhető keresleteket és kínálatokat tartalmazó Internetes portálok és valamilyen szinten a reklámok.
A bonyodalmak a második és a harmadik csoportnál kezdődnek.
A közhasznú információk tartalmi meghatározásánál a közös tulajdonú erőforrások tényleges tulajdonosainak, és a tulajdonosi jogok gyakorlásával bármilyen módon felruházott döntéshozóknak a közhasznú információk létjogosultságához való viszonya sajátos ellentmondásokkal terhes, ami alapvetően kihat e két oldal egymáshoz való viszonyára is. Ez az ellentmondásos viszony nyilvánvalóan visszavezethető az érdekek különbözőségére.
A tulajdonos rendelkezési jogát a birtokában lévő erőforrások fölött a nyugati demokráciákban kevesen vitatják, sőt fennen hirdetik ennek a jognak a sérthetetlenségét, s talán ebbe az irányba mozdultunk el mi is.
Ezen rendelkezési jog gyakorlásának legfontosabb mozzanata, amikor a tulajdonos eldönti, hogy a birtokolt erőforrást maga működteti és ilyen módon a tulajdonosi jogok teljes körét közvetlenül ő gyakorolja, vagy a működtetés lehetőségére másnak felhatalmazást adva tulajdonosi jogainak egy bizonyos részét, nevezetesen a tulajdon működtetésével összefüggő jogokat átruházza.
Az utóbbi esetben a tulajdonos természetesen nem mond le, nem akar lemondani tulajdonosi érdekeinek érvényesítési jogáról, aminek a gyakorlására csak az erőforrások működtetésével kapcsolatos információk ismeretében lehet képes.
Lényeges kérdés, hogy a tulajdon működtetésével kapcsolatos jogok átruházásakor a tulajdonos szabad akaratából, - a választási lehetőségek lehető legteljesebb ismeretében - érdekeinek megfelelően, vagy a legkülönbözőbb kényszerítő körülmények hatása alatt a tulajdonosi érdekek részbeni vagy teljes feladása mellett dönt-e?
Hiszen nem lehet vitás, hogy az erőforrások birtoklása - maga a tulajdon - az erőforrások működtetésével összefüggő tulajdonosi érdekérvényesítési jogok nélkül nem más, mint fikció.
A tulajdon „szentsége” feltételezi a tulajdonos lehetőségét, ha úgy tetszik jogát arra, hogy legjobb belátása szerint megszabja az általa felhatalmazottak számára a tulajdonosi érdekérvényesítés alapját képező információszolgáltatás rendjét és annak mélységét.
Napjaink alapvető problémája, hogy ez a lehetőség és jog már az úgynevezett privát szférában is komoly sérelmet szenved, és szinte semmivé válik a közösen birtokolt erőforrások, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő természeti, anyagi, információs és tőkeforrások esetében.
A problémára magyarázatul szolgálhat az a jelenlegi állapot, mely szerint az erőforrások működtetésével kapcsolatos információk birtokosai, és az információszolgáltatás milyenségének és mélységének leggyakoribb meghatározói is valójában a tulajdonosi jogok gyakorlásával felruházott megbízottak.
A megbízottak érdekeit sérti az információknak a tulajdonosok számára történő átadása, „hozzáférhetővé tétele” és ilyen módon saját tevékenységük "átláthatóvá" tétele. Hiszen egy ilyen helyzetben a döntési jogosítványokkal felruházottak esetleges szakmai, netán morális alkalmatlansága bármikor tetten érhető, ami adott esetben ennek a „felhatalmazotti” státusznak a tulajdonosok általi jogos és kívánatos megszüntetését vonná, vonhatná maga után.
Még néhány megjegyzés
- Szabadon hozzáférhetővé a közhasznú információ oly módon válhat, ha ezen információk rendszerezését, tárolását, potenciális felhasználókhoz történő továbbítását az erőforrások tulajdonosai, mint az információk kibocsátásában érdekeltek közvetlen befizetéseik révén, vagy közös tőkeforrások (a költségvetési bevételek egy részének) ilyen irányú felhasználásával megfinanszírozzák.
Azt, hogy milyen források felhasználása a célravezetőbb, és hatékonyabb gazdaságossági számításoknak és elemzéseknek kell alátámasztani, és a tényleges finanszírozást e számítások figyelembevételével kell irányítani és megvalósítani.
- A közhasznú információk által biztosított közvetlen kapcsolatfelvétel lehetősége - megszüntetve az információ-közvetítők korlátozó és torzító hatását - hitelesíti a kibocsátott információkat, és hitelessé válik maga az információ kibocsátó is.
Hiszen a közhasznú információnak szükségszerűen a valóságot kell tükröznie, mert csak ebben az esetben szolgálhatja létrehozójának, az erőforrás tulajdonosának az érdekeit.
- A közhasznú információkat fogadó, rendszerező, tároló és szolgáltató cég, vagy szervezet a végzett tevékenység területén maga vállalja és kínálja a verseny lehetőségét, mely körülmények együttesen az erőforrások tulajdonosainak magasabb színvonalú kiszolgálását és nagy valószínűséggel a vállalkozások eredményesebb gazdálkodását eredményezhetik.
petibatya
- Létrehozásának célja a tulajdonos - az állampolgár - által birtokolt gazdasági erőforrások hatékonyabb működtetése, az ehhez szükséges feltételek megteremtése
- Tartalmi meghatározására - egyéni érdekeinek megfelelően - az erőforrás, vagy erőforrások tulajdonosa jogosult.
- Szabadon hozzáférhető a gazdaság valamennyi szereplője, az állampolgárok teljes köre számára.
- Közvetlen kapcsolat-felvételi lehetőséget biztosít az információk kibocsátói és azok felhasználói között, kiküszöbölhetővé téve az információ-közvetítők korlátozó és torzító hatását.
Amire a közhasznú információ vonatkozhat
1.- Az egyén kizárólagos tulajdonában lévő:
Természeti erőforrásokra, anyagi erőforrásokra, tőkére, az egyén munkaerejére és az egyén által birtokolt tudásra.
2.- Az egyének kisebb, vagy nagyobb csoportjának tulajdonában lévő:
Közös természeti erőforrásokra, közös anyagi erőforrásokra, közös tulajdont képező tőkére, és a közösen birtokolt tudásra.
3.- Az ország valamennyi állampolgárának, a társadalom egészének tulajdonát képező:
Közös természeti erőforrásokra, az anyagi erőforrásokra, a tőkeforrásokra és a történelmi múltban az elődök által felhalmozott információkra, a „közösségi” tudásra, mint erőforrásra.
A közhasznú információk azok az információk, amelyeket a tulajdonos az általa birtokolt erőforrásról - annak mobilizálása, vagy hatékonyabb működtetése érdekében - a gazdaság valamennyi szereplője (a köz) használatára és hasznára felkínál, vállalva így a nyilvános megmérettetést, a versenyt, biztosítva és kiszélesítve egyúttal mások számára is a választás, a döntés és cselekvés szabadságát.
A tulajdonformák és a közhasznú információk „viszonya”
Az első csoportba tartozó tulajdonforma esetében ez a bizonyos „viszony” kristály tisztán látszik, és a piacgazdaság viszonyai között normálisnak nevezhető.
A közhasznú információk létrehozásában való közvetlen érdekeltséget talán jól érzékeltetik a legkülönbözőbb hirdetési újságok, a szabadon elérhető keresleteket és kínálatokat tartalmazó Internetes portálok és valamilyen szinten a reklámok.
A bonyodalmak a második és a harmadik csoportnál kezdődnek.
A közhasznú információk tartalmi meghatározásánál a közös tulajdonú erőforrások tényleges tulajdonosainak, és a tulajdonosi jogok gyakorlásával bármilyen módon felruházott döntéshozóknak a közhasznú információk létjogosultságához való viszonya sajátos ellentmondásokkal terhes, ami alapvetően kihat e két oldal egymáshoz való viszonyára is. Ez az ellentmondásos viszony nyilvánvalóan visszavezethető az érdekek különbözőségére.
A tulajdonos rendelkezési jogát a birtokában lévő erőforrások fölött a nyugati demokráciákban kevesen vitatják, sőt fennen hirdetik ennek a jognak a sérthetetlenségét, s talán ebbe az irányba mozdultunk el mi is.
Ezen rendelkezési jog gyakorlásának legfontosabb mozzanata, amikor a tulajdonos eldönti, hogy a birtokolt erőforrást maga működteti és ilyen módon a tulajdonosi jogok teljes körét közvetlenül ő gyakorolja, vagy a működtetés lehetőségére másnak felhatalmazást adva tulajdonosi jogainak egy bizonyos részét, nevezetesen a tulajdon működtetésével összefüggő jogokat átruházza.
Az utóbbi esetben a tulajdonos természetesen nem mond le, nem akar lemondani tulajdonosi érdekeinek érvényesítési jogáról, aminek a gyakorlására csak az erőforrások működtetésével kapcsolatos információk ismeretében lehet képes.
Lényeges kérdés, hogy a tulajdon működtetésével kapcsolatos jogok átruházásakor a tulajdonos szabad akaratából, - a választási lehetőségek lehető legteljesebb ismeretében - érdekeinek megfelelően, vagy a legkülönbözőbb kényszerítő körülmények hatása alatt a tulajdonosi érdekek részbeni vagy teljes feladása mellett dönt-e?
Hiszen nem lehet vitás, hogy az erőforrások birtoklása - maga a tulajdon - az erőforrások működtetésével összefüggő tulajdonosi érdekérvényesítési jogok nélkül nem más, mint fikció.
A tulajdon „szentsége” feltételezi a tulajdonos lehetőségét, ha úgy tetszik jogát arra, hogy legjobb belátása szerint megszabja az általa felhatalmazottak számára a tulajdonosi érdekérvényesítés alapját képező információszolgáltatás rendjét és annak mélységét.
Napjaink alapvető problémája, hogy ez a lehetőség és jog már az úgynevezett privát szférában is komoly sérelmet szenved, és szinte semmivé válik a közösen birtokolt erőforrások, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő természeti, anyagi, információs és tőkeforrások esetében.
A problémára magyarázatul szolgálhat az a jelenlegi állapot, mely szerint az erőforrások működtetésével kapcsolatos információk birtokosai, és az információszolgáltatás milyenségének és mélységének leggyakoribb meghatározói is valójában a tulajdonosi jogok gyakorlásával felruházott megbízottak.
A megbízottak érdekeit sérti az információknak a tulajdonosok számára történő átadása, „hozzáférhetővé tétele” és ilyen módon saját tevékenységük "átláthatóvá" tétele. Hiszen egy ilyen helyzetben a döntési jogosítványokkal felruházottak esetleges szakmai, netán morális alkalmatlansága bármikor tetten érhető, ami adott esetben ennek a „felhatalmazotti” státusznak a tulajdonosok általi jogos és kívánatos megszüntetését vonná, vonhatná maga után.
Még néhány megjegyzés
- Szabadon hozzáférhetővé a közhasznú információ oly módon válhat, ha ezen információk rendszerezését, tárolását, potenciális felhasználókhoz történő továbbítását az erőforrások tulajdonosai, mint az információk kibocsátásában érdekeltek közvetlen befizetéseik révén, vagy közös tőkeforrások (a költségvetési bevételek egy részének) ilyen irányú felhasználásával megfinanszírozzák.
Azt, hogy milyen források felhasználása a célravezetőbb, és hatékonyabb gazdaságossági számításoknak és elemzéseknek kell alátámasztani, és a tényleges finanszírozást e számítások figyelembevételével kell irányítani és megvalósítani.
- A közhasznú információk által biztosított közvetlen kapcsolatfelvétel lehetősége - megszüntetve az információ-közvetítők korlátozó és torzító hatását - hitelesíti a kibocsátott információkat, és hitelessé válik maga az információ kibocsátó is.
Hiszen a közhasznú információnak szükségszerűen a valóságot kell tükröznie, mert csak ebben az esetben szolgálhatja létrehozójának, az erőforrás tulajdonosának az érdekeit.
- A közhasznú információkat fogadó, rendszerező, tároló és szolgáltató cég, vagy szervezet a végzett tevékenység területén maga vállalja és kínálja a verseny lehetőségét, mely körülmények együttesen az erőforrások tulajdonosainak magasabb színvonalú kiszolgálását és nagy valószínűséggel a vállalkozások eredményesebb gazdálkodását eredményezhetik.
petibatya
